A hiúság női mivoltod természetes velejárója. Igen, mi nők, mindannyian igyekszünk minden helyzetben a lehető legszebben kinézni és néha már-már kényszeresen viselkedünk a percenként kiszabaduló hajtincsek folytonos igazgatásával. Érthető módon szeretnénk a legtöbbet kihozni abból, amivel a természet megáldott minket.

Ezen igyekezet rendben is van bizonyos kereteken belül. Fontos viszont, hogy el tudd fogadni tested kisebb-nagyobb szépséghibáit. Persze könnyű azt mondani: „szeresd magad úgy, ahogy vagy, az igazi szépség amúgy is belülről fakad”. A kérdés nem ilyen egyszerű! Előfordul, hogy valamely tökéletlenebb testrészeddel annyira nem tudsz megbékélni, hogy képtelen vagy jól érezni magad saját bőrödben, és komoly gátlásokkal, komplexusokkal kell megküzdened nap, nap után.

Manapság az ilyen helyzetekben a legkézenfekvőbb megoldás plasztikai sebészhez fordulni.

Biztosan nem olyan nagy dolog, gondolnád, hiszen olyan sokan megpróbálkoznak vele és látszólag önbizalom teljében térnek vissza a külvilág szeme elé. Jennifer Aniston agyon kritizált orra is egyik percről a másikra, lám-lám milyen szép lett. És ki mondana ellent a zsírleszívásnak, ha olyan botsáska vékonykává válhat, mint Victoria Beckham? Jó lenne ráadásul az egy számmal nagyobb melltartók között válogatni a Woman's Secret-ben.

A számadatok azt mutatják, hogy mi sem egyszerűbb, mint kés alá feküdni vágyaid elérése érdekében. A földön évente 11 millió nő tesz így. Valóban ennyire megéri ezt az utat választani?

Gondold át alaposan!

A plasztikáztatás a mai világban teljesen mindennapossá, sőt, divattá vált. Egy kis változtatás itt, majd ott és tested már kezd is a magazinok által diktált szabványhoz hasonlítani. Néhány apróbb simítás, egy kis dekorálgatás, miért ne férne bele?

Talán többek között azért, mert a látszólag rutinszerű korrekciók sebészeti, orvosi beavatkozások, melyek komoly következményekkel járhatnak. Ha mégis élnél az említett lehetőségekkel, fontos időt szánni arra, hogy kiderítsd, pontosan minek is nézel elébe, hogy a későbbiekben valóban elégedetten illegethesd magad a tükör előtt.
   
Ahogy azt mondani szokás, az életben semmi nem garantált. Az sem, hogy a korrigálás után 180 fokos pozitív fordulatot vesz világod. Ha testeddel való elégedetlenséged mélyebb lelki okokból fakad, esetleg személyiségzavar, vagy depresszió áll a háttérben, a plasztikai beavatkozás sajnos nem lesz elég egy boldog új élet kezdetéhez.

Már a műtét előtt fontos egészséges önképpel rendelkezned, hogy az tényleg meghozza a várva-várt eredményt és valóban önértékelésed javára szolgáljon. Kellő érzelmi stabilitásra is szükséged van, hiszen minden drasztikusabb változás felkavarja a lelki életed függetlenül attól, hogy milyen töltetű. Megújult külsőd valószínűleg környezetedet sem fogja hidegen hagyni. Okosan kell kezelni mind az elismerő, mind a nem tetszést kifejező reakciókat.

Azzal sem árt számolni, hogy ugyan a plasztikai sebészet segíthet bizonyos tesztrészeket vonzóbbá, elfogadhatóbbá varázsolni, azonban életed alapvető, más jellegű problémáira nem kínál megoldást. Nem szabad csodákat várni. Egy hanyatló párkapcsolat megmentéséhez például nem elegendő a zsírleszívás vagy a mellnagyobbítás. Nagy csalódás érheti azokat, akik arra számítanak, hogy egy kis plasztikázással majd minden a helyére kerül, hirtelen filmsztárokká lesznek, tökéletes új külsővel és túlcsorduló önbizalommal.

Próbálj meg inkább a realitások talaján maradni! Ha éppen nehéz, stresszes életszakaszokon mész keresztül, mondjuk válás, munkahelyváltás előtt állsz, vagy éppen elvesztettél egy hozzád igen közel álló személyt, illetve ha egyszerűen csak labilisnak érzed magad érzelmi fronton, mindenképp halaszd el a nagy átalakítást. Ezek a körülmények ugyanis növelik az esélyét annak, hogy a végeredmény nem hozza meg az áhított katarzist.  

A kockázatokról és mellékhatásokról

Mit érdemes átgondolni, ha egy nagy csajos beszélgetés után komolyan szöget üt a fejedben a plasztikai műtét? A beavatkozás lehetséges kimenetlét, kockázatait és következményeit mindenképp szem előtt kell tartani, bár sokan többnyire legszívesebben a szőnyeg alá söpörnék őket. A műtét utáni gyógyulási, majd már gyógyult időszak személyes, szociális és munkahelyi életedre egyaránt elkerülhetetlenül kihatással lesz.

Ezen felül fizikai egészségedet tekintve is figyelembe kell vennünk néhány igen fontos tényezőt. Ha voltak, vagy vannak keringési problémáid, tüdőbajod, illetve égbekiáltó súlygyarapodásra sikerült szert tenned, jobb kétszer is meggondolni a plasztikáztatást, mert az a későbbiekben növelheti a szélütés, tüdőgyulladás, szívinfarktus kockázatát, továbbá a kezelt bőrfelület elhalását is. Kezelt testtájaid sajnos sokkal könnyebben elfertőződhetnek és ha nincs szerencséd, akarva-akaratlanul, pénztárcát nem kímélve, ismét a műtőasztalra kerülhetsz, sőt, esetleg az eredetieknél csúnyább hegekkel élheted le életed hátra levő részét.

A rettentő ígéretesen hangzó zsírleszívásnak is megvannak a maga hátulütői. Elhízáskor a bőr veszít feszességéből és hiába a fölösleges zsírpárnák eltávolítása, ha utána bőröd kötényke-szerűen csüng majd vadi új darázsderekadon. Ha rád fér egy nagy fogyókúra, nem a plasztikai sebészt, hanem egy fitness edzőt érdemes felkeresni, a dugicsokikat pedig tessék véglegesen eltávolítani! Persze, persze, nem mindegy, hogy disznótoros, Magnum, Boci csoki vagy saláta, Baileys vagy fehérbor, de valamit valamiért, és egyébként is: fő az egészség, nem igaz?

A kisebb-nagyobb testi bosszúságok mellett a sebészeti beavatkozást sokan érzelmileg is megsínylik. Senki nem őrült még bele a küllemhibák korrigálásába, de tény és való, hogy a műtét növeli a megszépített csipkerózsikák öngyilkosságra és depresszióra való hajlamát. Az esetek 15 százalékánál ráadásul kialakul az úgynevezett "body dysmorphic rendellenesség”. Ennek lényege abban áll, hogy a kezelt egyén annyira elvakulttá válik saját megjelenését illetően, hogy már semmi mással nem képes foglalkozni, néha olyannyira nem, hogy napokig ki sem teszi a lábát a lakásból. Reggeltől estig saját testét vizsgálgatja és ha nem talál mindent a legnagyobb rendben és nem érzi azt, hogy a plasztikázás eredményeként ellenállhatatlanul vonzó teremtéssé vált, akár még kárt is tesz önmagában. Nehéz megszokni, ha nem a régi önmagad néz rád vissza a tükörben, még akkor is, hogy ha az ismeretlen ismerős sokkalta szebb a réginél.

Tanulságos lehet például Anna esete, aki el volt ragadtatva új külsejétől miután megplasztikáztatta melleit, hogy azok 32D-s melltartókból kandikálhassanak ki végre a 'miniatűr' 32B helyett. Anna elkezdte vonzani a férfiak tekintetét és környezete dicsérő szavakkal halmozta el. A fiatal nő kezdetben élvezte a sikereket, de egy idő után kezdte idegesíteni, hogy minden csak a mellei körül forog, és a régi gátlásokat lassanként újak váltották fel. Anna azok közé tartozik, akiknek önmagukkal való elégedetlensége nem valós testi hibán nyugszik, ezért – ha csak nem megy el pszichológushoz -, újra és újra találni fog magán valamit, amivel kevés önbizalmát megindokolhatja. Másrészt Anna másik problémája, hogy ő is, ahogy sokan mások, nem tudja megszokni a változást annak ellenére, hogy elvileg előnyére vált.

Dóri ferdécske orrát úgy kiegyenesítették, hogy a lány úgy érezte, új orra nem illik arcához. Világ életében idegesítette szerinte tökéletlen nózija bár senki soha senki nem jegyezte meg, hogy az ferdébb lenne a kelleténél. A lány végül ismét sebészhez fordult, hogy újdonsült orrát a régire cserélje.

Persze elő lehet állni ezer meg ezer pozitív példával is, de a média és a reklámipar hajlamos figyelmen kívül hagyni a "Dórik és Annák" történeteit.

Ne légy szégyenlős, kérdezősködj!

Mielőtt végleges elhatározásra szánnád magad, a legjobb tanácsokért és a legpontosabb felvilágosításért mindenképp fordulj specialistához!

Túl sok mindent olvas és hall az ember a témával kapcsolatban, ezért nem könnyű olyan forrást találni, amire tényleg támaszkodhatunk. Kérdések véget nem érő sora merül fel benned, és egy része bizony banálisnak tűnhet, de mégis érdemes mindent töviről-hegyire átrágni, megbeszélni egy jó plasztikai sebésszel, a sikeres végkimenetel érdekében. Ha jó előre megismerkedtél orvosoddal, sokkal magabiztosabban nézhetsz majd elébe az egész "késelésnek" és a vele járó kellemetlenségeknek.

Az első kérdésed valószínűleg az, hogy mégis mit kérdezz. Alapvetően tényleg bármit, és mindent!:

Érdemes megérdeklődni első körben, hogy tényleg szükséged van-e plasztikai beavatkozásra, vagy esetleg más úton-módon, egyszerűbben is beteljesíthetők megjelenéseddel kapcsolatos vágyaid?

Egyáltalán egészségügyileg alkalmas vagy-e a műtétre?

Fontos kipuhatolni, hogy maga az orvos rendelkezik-e elegendő tapasztalattal, hogy van-e megfelelő végzettsége, sőt azt is, hogy milyen arányban végzett sikeres beavatkozásokat hosszú pályafutása során. Elő a papírokkal és bizonyítékokkal, téged nem lehet csak úgy átvágni!

Ha megbizonyosodtál arról, hogy ő a te embered, és valóban hozzáértő, kérj részletes beszámolót a műtét lefolyásáról (meddig fog tartani, lesz-e altatás, egy vagy több alkalommal kell műtőasztalra feküdni, stb.).

Tudd meg, hogy milyen komplikációk léphetnek fel.

Egyáltalán milyen mértékben reálisak elvárásaid?

Milyen hosszú a gyógyulási folyamat, mit szabad és mit nem, mikor térhetsz vissza a mindennapi, normális kerékvágásba?

Nem árt elgondolkodni azon sem, hogy mekkorára akarod, tudod nyitni a pénztárcádat az ügy érdekében.

Végül és nem utolsó sorban pedig magadban kell letisztázni, hogy valóban készen állsz-e a nagy átváltozásra, környezeted kritikátlanul kritikus megjegyzéseire, illetve a szárnyakat adó bóközönre és persze saját magad reakciójára. Egy plasztikai beavatkozás maradandó változásokat von maga után, túlmutat az elrontott hajvágáson és a rosszul megválasztott frizurán, amit egy másik fodrász úgyis kiigazít valahogy. Ez nem csupán egy randi a sráccal az irodából, ami maximum félresikerül, és bántja az önérzetünket néhány napig. Add meg tehát a témának kijáró komolyságot!