Kiválóan tükrözi a fenti állítást a média masszív törekvése, hogy elhitesse veled, ha nem vagy elég esztétikus, vékony, kihívó, trendi és csinos, szinte már élni sem érdemes, és semmi esélyed az érvényesülésre - ha csak nincs segítségedre egy ügyes kezű plasztikai sebész.

De hogy volt ez régen?   

A plasztikai sebészet gyökerei meglepően régi időkre nyúlnak vissza. Itt természetesen nem mellnagyobbításra, ajakfeltöltésre, vagy lábszárplasztikára kell gondolni, melyek hallatán a 13. század embere biztosan fogta volna a hasát a nevetéstől.

Az ősi Egyiptomban Kr.e. 1600 tájékán kezdtek el helyreállító beavatkozásokat végezni, az állkapocs ízületeit és az orrtöréseket próbálták korrigálni a társadalom legfelső rétegeiben, ahol számított az esztétikus megjelenés. Egy betört orrú fáraó maximum szánalmat keltett volna az emberekben tisztelet helyett. Az Ókorból ránk maradt írások már számot adnak különböző módszerekről, melyek az orr alakjának korrigálását szolgálták. A szó maga a görög ’plastikos’ szóból ered, melynek jelentése alakítás, formázás.

Az immáron 2600 évvel ezelőtt napvilágot látott, Észak-Indiából származó Susruta doktor nevéhez köthető a következő nagy lépés a plasztikai sebészet történetében. Ez a bizonyos Susvalaki elsősorban orrplasztikázással foglalkozott, de ezt már a homlok bőrének bevonásával tette. Az orr megcsonkítása nem volt ritka eset Susruta doktor idejében.

A csatákban lelkesen harcoló katonák gyakran szenvedtek el súlyos, visszataszító látványt nyújtó arcsérüléseket és nem egyszer fordult elő, hogy a garázdálkodó, környezetükre veszélyt jelentő banditákaz a szaglószerv megcsonkításával büntették. Susruta doktor bevetette tehát újdonsült módszereit a megcsúnyult orrok esztétikai feljavítására, illetve esetenként akár eredeti funkciójuk visszaállítására.

Úgy szól a fáma, hogy II. Justitiánus bizánci császár például egy sikeres orrplasztikai beavatkozásnak köszönhetően kerülhetett vissza a trónra, miután nem csupán, trónjától, de orrától is megfosztották szegényt. A középkor nem adott teret a plasztikai sebészet fejlődésének. A XIII. században III. Ince pápa szigorúan megtiltotta bármilyen jellegű rekonstrukciós műtét végrehajtását.  

A reneszánsz áttörést hozott a plasztikai sebészet történetében. Susruta módszerei messze földön ismertté és népszerűvé váltak. A különféle sebek, a fülek és az ajkak sérüléseinek korrigálása is ekkor vált lehetővé, melyben elsősorban az olasz orvosok és a szicíliai Brancas család jártak élen. A 16. századi Gaspare Tagliacozzi neve is mindenképp említést érdemel. Gaspare elkezdte az orr formázásához rendszeresen alkalmazni a bőrátültetés technikáját. A rekonstrukciós beavatkozást a karból vett bőr segítségével hajtotta végre.

Komolyabb sebészeti beavatkozásokra várni kellett a XIX. századig, ugyanis ekkor láttak napvilágot az altatási és a fertőzés-gátló módszerek A század legjelentősebb plasztikai sebészeti újításait két névhez lehet kötni: Johann Dieffenbach és Von Graefe nevéhez. Von Graefe, múltbeli társaihoz hasonlóan elsősorban az orrplasztikázás terén alkotott nagyot. Segítséget jelentett számára az aenesthesia bevezetése, amiért Dieffenbach-ot azóta is a plasztikai sebészet atyjaként emlegetik.

Az első világháború után az aenesthesia és a fertőzés-gátlás módszereinek gyors fejlődése lehetővé tette, hogy tömegeken hajtsanak végre plasztikai műtétet. Harold Gillies új technikájával a háborúban szerzett csúnya arcsérülések, az ajak, a szem, az áll és az orr égési sérüléseinek korrigálására is sor kerülhetett. A sérülteknek így végre nem kellett egész életükön át maszkot viselniük a visszataszító sebhelyek elfedésére. A két világháború alatt hihetetlenül megnőtt az igény az eltorzult testrészek alakítgatására, így a plasztikai sebészet a második világháború hat évében szinte több fejlődést mutatott, mint egyébként 50 év békeidőben.

Az orvostudomány virágzásával egyetemben a múlt században megszületett a rekonstrukciós plasztikai sebészet. A későbbiekben egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a finom esztétikai korrigálások is. A plasztikai sebészet ezen ágáról 1962 óta beszélhetünk, amikor is behelyezésre került az első valódi szilikon-implantátum.

"Silicon Valley”

Már a második világháborúban használtak szilikon-injekciót a női keblek nagyobbítására. A beavatkozásra először Japánban került sor, de hamar kedvet kaptak a dologhoz a sanyarú sorsú amerikai katonáknak vigaszt nyújtó prostituáltak is.

Az ’50-es évek Amerikája viszont nem érte be a szilikon nyújtotta lehetőségekkel, így kísérletezgetni kezdtek más szintetikus anyagok alkalmazásával, többek között poli-vinillel, poliuretánnal, teflonnal és nejlonnal próbálkoztak. Hajmeresztő, de még elefántcsont golyókból, szarvasmarhaporcból, gyapjúból és üvegből is elkezdtek protéziseket készíteni.

Nem nagyon "mehetett a bolt", mert a '60-as évektől ismét a jó öreg szilikon használata jött divatba. Ma már a lehetőségek széles tárházából válogathatnak a teltebb idomokra vágyó hölgyek, de a '90-es évekig a szilikon egyeduralma jellemezte az Egyesült Államokat. Az egészségügyi hatóság ezt olyannyira ellenezte, hogy be is tiltatták az anyag használatát. Bizonyítékok hiányában a tilalom 3 hónap múlva feloldásra került és a szilikon, ha veszített is népszerűségéből, máig uralja a mellimplantációs piacot.   

 Mit hoz a jövő?

Egy amerikai egyetem professzora szerint pár tíz év múlva az lesz a furcsa, ha valakin még semmilyen kozmetikai beavatkozást nem hajtottak végre. "Ma olyan világban élünk, ahol rendben van, ha nem estél még át plasztikai korrigáláson, de azon sem lepődik meg senki, ha itt-ott már alakítgattak rajtad. A jövő generációja már-már értetlenkedni fog, hogy vajon miért járkál fel-alá valaki kopasz fejjel, vagy formátlan keblekkel, amikor a küllemhibák kozmetikázásánál nincs is egyszerűbb dolog a világon. 

 Kérdezzük a delphoi jóst

Úgy néz ki, hogy néhány technikai újítással számolnia kell a plasztikai sebészetnek a közel jövőben is. A jóslat szerint, a sorozatos kollagén injekciózást a sejteket hatékonyabban serkentő, egyszeri alkalommal megejtendő génterápiás kezelés váltja majd fel. Új, olcsóbb megoldások születésére lehet számítani, melyek lehetővé teszik a sebészeti beavatkozások kikerülését a felületes esztétikai hibák kozmetikázására. Mivel így nem csak pénzt, de időt és a fizikai kellemetlenségeket is meg lehet spórolni, valószínűleg jóval többen adják majd fejüket átalakításra.

Kapcsolódó cikkek:

• Plasztikázott celebek
• Mellplasztika pro és kontra
• Az arcplasztika kockázatai