Régi szabály, hogy amit a szőnyeg alá söprünk, az előbb vagy utóbb úgyis előjön, és komolyabb gondot okoz, mintha idejében kezeltük volna.

A házasságon belüli pénzügyi viták hatékony kiküszöbölésére az ún. házassági vagy élettársi vagyonjogi szerződés szolgál, amelyet azonban többnyire érzelmi-bizalmi indokok és érvek hatására nem kötnek meg. Annak ellenére, hogy - kis gondolkodással belátható -, hogy ez a jogi előzmény tiszta helyzetet teremt a nem azonos arányban és mértékben történt vagyonszerzés esetén, illetve megelőzi az anyagiakkal kapcsolatos vitás kérdéseket.

Ha szerződésben rögzítjük - akár a kapcsolat elején, akár közben - hogy ki milyen arányban birtokolja az együttélés során keletkezett javakat, és nem feltétlenül erőltetjük az egyébként házasságkötéskor – és az együttélési jogviszony kezdetekor - érvénybe lépő közös vagyont, azzal sok kellemetlenségtől megóvhatjuk kapcsolatunkat.

1996-tól hazánkban az együttélésre is szinte ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a házassági kapcsolatra, azzal a különbséggel, hogy a felek előbbi esetében – ha másként nem rendelkeznek – a vagyonszerzés arányában jogosultak a közös vagyon szeleteire. Viszont ez is csak annyit jelent, hogy a különváláskor jelentkező vitás ügyekben a bíróság ezt az elvet fogja követni. Míg a házasságban a közös vagyon, egyéb rendelkezés hiányában valóban osztatlan közös vagyont jelent, amelyet alapesetben fele-fele arányban birtokolnak a felek. Ez a közös vagyon természetesen nem tartalmazza a pár tagjainak különvagyonát, amely szabályozás szerint olyan vagyontárgyakat jelöl, mint a házasságkötéskor meglévő vagyon, a házasság alatt örökölt vagy ajándékba kapott javak, és az ennek folyományaként befolyó hozamok, illetve a házasság alatt meglévő személyes használatú tárgyak.

Pontosan ezen vagyonkörök és jogilag egyébként csak csúnya peres utakon rendezhető ügyek miatt lenne tanácsos a szerződés, mert bár idealistaként azt mondhatjuk, hogy akit szeretünk, és aki szeret minket azzal nem jöhetnek szóba vitás anyagi kérdések, de ha az életnél, és a tapasztalatoknál maradunk, akkor nagyon is jól tudjuk, hogy márpedig bizonyosan szóba fognak jönni. Ha előzőleg nem rendelkezünk másképp.

Tehát a pénzügyi tisztázatlanságból fakadó veszekedések megelőzésére nincs másra szükségünk, csak egy közös megegyezés alapján született – jogi képviselő vagy közjegyző által - hitelesített okiratra, amely nagyon fontos, hogy nem szabályoz, hanem megvéd! És a téma pont, hogy ennek a bizonyos védelemnek a tényén nem problematikus, hisz az anyagi ügyek többnyire külső hatásra bomlasztják a kapcsolatot, nem belülről, vagyis érzelmi oldalról. Gondoljunk csak bele, hogy ha egy szerződéssel kapcsolatunkon kívülre helyezhetjük a mindennapos viták tárgyát – mondjuk ki: a pénzt – azzal megóvhatjuk azt annak negatív befolyásától. 

Egyébként a házassági vagy élettársi alapjogon meglévő vagyonközösség ráadásul bármikor megszüntethető, vagy szabályozható annak tartama alatt is, így nem szükséges ezen a legnagyobb esküvő – vagy összeköltözés - előtti szervezések kereszttüzében agyalnunk. De a lényeg, hogy előbb-utóbb azért tanácsos, épp a ronda ügyek elkerülése miatt.

Kapcsolódó cikkek:

• Boszorkák ide!
• Nászéjszaka régen és most
• Házasság és tabu témák anno