Hjunottsmanathr: a fogalom norvég megfelelője jól mutatja a szokás eredetét. A szó rejtőzködést jelent. A skandináv vőlegény nem pazarolta a drága időt, elrabolta választottját, és addig bujtatta valahol, míg terhes nem lett, vagy amíg a hölgy családja meg nem találta őket. Az ifjú ezután megmásíthatatlan tényként kezelte, hogy a famíliához tartozik. Megeshet, hogy minderről a lagziban szokásos menyasszony-szöktetés jut eszedbe, a hasonlóság nem is véletlen.

A nászút eredetére vonatkozó másik teória a mézeshetek kifejezésből indul ki: sok kultúrában régi szokás szerint a házasság első hónapjában mézsört kell inni. A mézes bor, a hydromel (10% alkoholtartalom alatti mézbor) és a metheglin (malátából és mézből készített angol likőr) sokáig széles körben használt afrodiziákumként szolgált, és nem mellesleg úgy tartották, hogy az ifjú pár termékenységét is növeli. Az ókori germánok és a babiloniak az esküvőt követő harminc napig mézes bort vedeltek, de állítólag az is előfordult, hogy a babiloni após - a lagzi utáni egy hónapig - új vejét minden este mézes sörrel itatta.

És azt tudtad, hogy Attila, aki - 406 és 453 között – a kor legnagyobb birodalmának uralkodójaként Róma rettegett ellenfele volt, és akiről még a viking sagák is megemlékeznek, a nászéjszakát már nem bírta szuflával? „Az Isten ostora” sajnos nem élte meg a mézédes éjszaka reggelét, és ezért bizonyos források szerint a mézes bor túladagolása okolható. (Ki tudja, talán a hatalmas Hun vezér a korabeli Viagra hatására bekövetkező szívinfarktusba halt bele.)  indettől függetlenül az Észak-Európaiak meg voltak győződve arról, hogy a metheglin nem csak az ifjú pár szexuális életét pezsdíti fel, de ráadásul még szerencsét is hoz a házasságra.

Mások úgy vélik, a mézeshetek angol megfelelője, a honeymoon kifejezésben olvasható „moon” azaz „hold” szó a házasok egymás iránti, ciklikusan növekvő vagy épp csökkenő vágyára utal, a „honey”, vagyis „mézes” szó pedig nyilván az esküvő utáni idők édességére vonatkozik.

Az mindenesetre elmondható, hogy az ara elbujtatása, majd a teherbe esésig is elhúzódó fogva tartása mára már kiment a divatból. A mai menyasszonyok többségének egyébként sem az a célja, hogy mindenáron terhesen térjen vissza a mézeshetekről. Az ifjú pár inkább azért várja a nászutat, mert akkor végre kipihenhetik az esküvőszervezés fáradalmait, és lesz idejük arra, hogy csak egymásra figyeljenek.

A néhol jellemző szokás, mely szerint a menyasszony és a vőlegény rögtön a ceremónia után nászútra indul a Viktória korabeli Angliából származik. (A királynő 1837 és 1901 között, addig és azóta is a leghosszabb ideig uralkodott Nagy-Britanniában.) A mézeshetek költségét akkoriban általában a vőlegény vagy annak családja állta. A menyasszony és a vőlegény az eljegyzés valamint az esküvő közötti időszakban nem találkozhatott, viszont a ceremónia után hosszú nászútra indultak. 

Kezdetben ezek a nászutak csak a felsőbb osztályok kiváltságai közé tartoztak, és gyakran hetekig vagy akár hónapokig is eltartottak. A brit gazdagok ilyenkor hosszan kirándulgattak Európában, vagy meglátogatták azokat a családtagokat, akik nem voltak jelen az esküvőn. Néhány kevésbé szerencsés pár így aztán nem sok időt töltött kettesben a nászúton sem, főként azok nem, akikhez útitársul szegődtek a rokonok is. A nászutasok körében egyébként ekkoriban Olaszország volt a legnépszerűbb pihenőhely.

Az 1820-as években a nászút elterjedt egész Európában. A franciák „voyage a la facon anglaise”, vagyis angol stílusú utazásként emlegették az új szokást, de ma már ők is a mézeshetek kifejezést használják.

Az USA-ban házasodók között a legnépszerűbb nászutas cél sokáig a Niagara vízesés volt, az 1830-as évektől ezt a természeti csodát rengeteg ifjú pár látogatta meg. Jelenleg az Államokban házasulók kedvenc úti célja Hawaii, Florida és Las Vegas.

Az idők során, ahogy a középosztály egyre vagyonosodott, a nászutak is egyre gyakoribbak lettek, mígnem a kevésbé tehetősek körében is elterjedtek szerte a világon. A különbség már csak annyi volt, hogy az anyagiak szabta határok között mozogva némelyek rövidebb és olcsóbb nászútra mentek.

Bár a pénztárca ma is komolyan befolyásolja a tervezést, az egyre olcsóbbá váló repülőjegyek révén sok pár töltheti mézesheteit egzotikus helyszínen, de akadnak vonzó tájak és szálláshelyek a szerényebb lehetőségekkel bíró pároknak országhatáron belül is.

Kapcsolódó cikkek:

• Boszorkák ide!
• Nászéjszaka régen és most
• Házasság és tabu témák anno