Változnak az idők, de a modernizálódási folyamatok mellett a hinduk még mindig sok szokást őriznek a régi időkből.

A hagyomány szerint a házasság előtt általában elkészítik a két házasulandó fél horoszkópját, hogy lássák, mennyire illenek egymáshoz, és hogy tisztába legyenek a várható buktatókkal, így tudatosan készüljenek fel a nehézségekre is. A pár azt is megbeszéli, hogy ki milyen várakozásokkal lép a házasságba, hogyan szeretne élni, mit tud adni a másiknak és mit képes elfogadni tőle.

A szanszkrit nyelven vezényelt hindu esküvői ceremóniák több napig is eltartanak. Az esküvőt a menyasszony szüleinek házánál, a kertben felállított, virágokkal, színes díszekkel díszített sátorban rendezik meg. A menyasszony szárit ölt magára, a vőlegény pedig turbánt visel a fején.

Nagyon sokféle helyi rituálé alakult ki az idők során, van ahol a párok között csupán szóban köttetik meg a szerződés (vagdana), van ahol írásban (lagna-patra), de például általánosnak mondható, hogy az ünnepségen tűzáldozatot tartanak (védikus jadzsna).

A szertartást a pap vagy brahmin vezeti. Az esküvő akkor veszi kezdetét, mikor elhúzzák a függönyt, a körös-körül elhelyezett szantálfa füzérek szétbomlanak, és ráhullanak a menyasszonyra és a vőlegényre. Az esküvő alatt a pár tagjai virágfüzéreket adnak át egymásnak, ezzel jelzik, hogy társként tekintenek a másikra. A menyasszony apja, megerősítendő, hogy a fiút befogadták a családba, joghurtot kínál a vőlegénynek, majd az apa a lány kezét a vőlegény kezébe helyezi és megkéri, hogy fogadja el a lányát egyenlő társként.

Ezután a menyasszony mindkét kezét a vőlegény tenyerébe teszi. A szertartás folyamán a menyasszony bátyja rizst ad a párnak, akik égőáldozatként felajánlják azt. Ugyancsak szokás a hindu esküvőkön, hogy a házasulandók örök szerelmének, elkötelezettségének, hűségégének szimbólumaként sálakkal kötözik össze a párt.

A négy életcélra (vallás és erkölcs, jólét, földi örömök és üdvözülés) utalva a menyasszony és a vőlegény négyszer körbesétálják a tüzet, majd az ifjú pár a pap vezetésével hét lépést tesz meg együtt. A lépések valójában az elkövetkező házasság vezérfonalaként olyan értékekre utalnak például, mint tiszteletet és becsület, osztozás örömön és bánaton, egymás iránti bizalom és együttérzés, a család iránti szeretetet, spirituális fejlődésre való törekvés, örök barátság és szerelem.

A párt megáldják a szülők rózsavízzel (rózsát áztatnak vízben, és azt fröcskölik a párra), majd a vőlegény egy pici vörös pöttyöt (bindi) fest a menyasszony homlokára és élete társaként köszönti őt. Ezután a menyasszony és a vőlegény tiszteletük jeléül megérintik a szüleik lábát.

A hinduknál nincs nászéjszaka, a többnapos esküvői szertartás után a pár lepihen, és másnap templomba megy.
 

Kapcsolódó cikkek:

• Boszorkák ide!
• Nászéjszaka régen és most
• Házasság és tabu témák anno