Az iszlám házasságokra nem mondják, hogy az égben köttetnek, ez alkalomból nagyon is földi szerződést köt a pár: papíron tisztázzák a jogokat és kötelezettségeket. A muzulmánoknál megengedett ugyan a többnejűség, de ehhez a férfinak jelentős anyagi háttérrel kell rendelkeznie, és ma már az is előfordul, hogy a feleség kiköti a szerződésben, hogy rajta kívül más asszony nem jöhet a házhoz. Míg régen a házasságokat csakugyan a rokonság döntötte el, ma már egyre gyakoribb, hogy a szülők a fiatalok kérését követve intézkednek.

Válni csak a férjnek szabad, de neki is csak nagyon nyomós indokkal. A nő csak akkor válhat, ha férje annak ellenére hoz új asszonyt a házhoz, hogy ő (a régi feleség) nem adta erre áldását.

A muzulmán esküvői szertartást és fogadást a szerződéskötés után a menyasszony szüleinél tartják. Ahogy megérkeznek az első vendégek, az esküvő el is kezdődik, és a „lakodalom” háromtól hét napig tarthat, amelynek során nagyon gondosan kidolgozott szabályok alapján zajlik a lakoma (Aghd). Az ételeket kelet felé fordulva, a fény irányában helyezik el, és a meghatározott módon díszített teremben, tradíció szerinti étkeket szolgálnak fel. Az ifjú pár egy külön nekik feldíszített sarokban, a násznép női és férfi tagja pedig szigorúan különválasztva foglalnak helyet. A szertartás során a Korán házasságra és a családra vonatkozó részeit hallgatják meg, a férfiak énekelnek, az asszonyok pedig nyelvükkel pörgő hangot adnak ki. Ez a szokás a régi időkben a sivatagi démonok távoltartását szolgálta, most úgy tartják, szerencsét hoz a házasságra.

Az indiai és pakisztáni muzulmán esküvők három napig tartanak, a vőlegény családja jelenti be a házasságot, és egyik nap a menyasszony, másik nap a vőlegény házában van a fogadás. A menyasszony és a vőlegény kezére hennával festenek, tradicionális dalokat énekelnek és táncolnak.

Az egyiptomi muzulmán esküvők is nagyon hasonlóak. Az esküvő előtt a barátok és a rokonok henna – éjszakát tartanak. Az esküvő napja a szerződés aláírásával kezdődik, és naplemente után következik az esküvői mulatság.

Malajziában is az esküvő előtti éjszakán zajlik a henna szertartás, de a vőlegény nem, csak a menyasszony vesz részt rajta. A szerződés aláírását pedig kádi irányítja.

Nagy Britanniában az iszlám esküvő sokkal egyszerűbb, a mennyasszonynak még csak el sem kell mennie az eseményre, küld két tanút, akik aláírják a szerződést. A szertartás során a családtagok felolvasnak a Koránból, majd a tanúk előtt fogadalmakat tesznek.

Szingapúrban különös szokás van érvényben. Amikor a menyasszony elkészül, a Mak Andam (kozmetikus) a menyasszony családjával elrabolja a vőlegényt, és belépési díjat kér tőle. Az ifjú férjjelöltet a családtagok csak akkor engedik belépni, ha már elégedettek a kínált összeggel. A szertartás után barátok és rokonok virágszirmokat és - a bőség szimbólumaként - rizsszemeket szórnak a trónon ülő párra.

Kapcsolódó cikkek:

• Boszorkák ide!
• Nászéjszaka régen és most
• Házasság és tabu témák anno