A nők a legtöbb férfival ellentétben többnyire elégedetlenek a megjelenésükkel, és így aztán ritkán látják azt a tükörben, amit szeretnének. Általában a nőknek egészében véve is kisebb az önbecsülése, mint a férfiaknak, de mikor a testkép jön szóba, még hatalmasabbra nő a különbség a nemek között.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a nők testükkel való elégedetlensége kevés kapcsolatban van valódi megjelenésükkel. A többség persze azt szeretné, ha kisebb méretű ruhát kéne hordania, és sokan még azok közül is így gondolják, akik 38-as méretet viselnek. Az örökös fogyni vágyás mögött valójában azonban az önbecsülés hiánya tapasztalható, és ez bizony komoly problémát jelent.

Sajnos jelenlegi kultúránkban az önkép és a testkép kibogozhatatlanul összefonódott – így aztán nagyon nehéz jól érezni magunkat, ha minden alkalommal, mikor a tükörbe nézünk, csak negatívumokat látunk. Sok nő pedig úgy érzi, nem képes kitörni ebből a körforgásból, küllemükkel való elégedetlenségük miatt egészében véve sem érzik jól magukat, és aztán az egyre negatívabb gondolkodás miatt még elégedetlenebbek lesznek a testükkel is. Sokan egyébként úgy vélik, nem befolyásolná hangulatukat, ha egy mérettel nagyobb ruhát kellene vásárolniuk, de amint úgy hozza az élet, hogy felszedik azt a pár kilót, már mindjárt másként látnak mindent.

Aqua: Barbie Girl

Miért érzik ezt a nők, és mit lehet tenni ellene?

 A testkép és a média

Amikor a nők önbecsülését kezdjük boncolgatni, elsőként mindig a médiát vesszük elő, és ez nem is véletlen. A magazinok szexi, hosszúlábú modelljeitől a mozivásznon illegő ultra-vékony hírességekig a média mindenhonnan a nádszálvékony nő képét állítja példának. Mindez csak egyet üzenhet a nőknek: csak akkor vagy elfogadható, ha úgy nézel ki, ahogyan ők.

Klinikai pszichológusok szerint ennek az üzenetnek messze ható következményei vannak.

2003-ban Harvardi kutatók kimutatták, hogy mikor 1995-ben a Fidzsi-szigeteken bevezették a kábeltévét (és elkezdték játszani a Jó barátok, az Ally McBeal, a Melrose Place stb sorozatokat a tévék), a területen meredeken emelkedni kezdett az anorexiások és a bulimiások száma. Korábban a csendes-óceáni szigeteken a teltebb idomokat preferálták, és az evési zavarok szinte ismeretlenek voltak a szigetlakók körében. De 1998-ra már a sorozatokat néző lányok 50%-ának összezavarodott a testképe.

Miből lesz a cserebogár...:

Valószerűtlen helyzet már csak azért is, mert a legtöbb kép, melyhez a nők hasonulni szeretnének, nem igazi. A folytonosan fogyókúrázó fehérnemű modellek, a digitálisan „feljavított” reklámfotókon látható tökéletes bőrű és „tökéletes” alakú nők eredetileg még saját maguk sem olyanok, mint a magazinban közölt fotón látható másuk.

Míg a média komoly hatással van arra, hogy milyennek látják magukat a nők, ennél még veszélyesebbek azok az ígéretek, melyeket a reklámok egy-egy termékhez társítanak.

A cégek tökéletes testeket használnak arra, hogy elégedetlenné tegyék a fogyasztót saját küllemét illetően, és így megmutathassák a megoldást, ami természetesen csakis az ő termékük lehet. De mikor a diéta nem hatásos, vagy a krémtől nem leszel tíz évvel fiatalabb, vagy a fehérnemű nem varázsol olyan kebleket, amikről álmodtál (mert megmutatták, hogy erről álmodj), akkor úgy érzed, kudarcot vallottál - és ez az a pont, mikor az önbecsülésed igazán zuhanni kezd.

A médiaüzenetek nőket és férfiakat egyaránt céloznak, miért van mégis, hogy a nők sokkal fogékonyabban reagálnak rá?

A nők és testképük - kulturális jelenség

Vannak, akik szerint annak, hogy a nők sokkal érzékenyebbek küllemükre, alapvetően az az oka, hogy a nőkben az idők kezdete óta kódolva van a tetszeni vágyás, mégpedig azért, hogy egyrészt megfelelő – vagyis egészséges utódot nemző - férfira találjanak, és így végső soron megleljék azt a védelmet, ami a biztonsághoz (illetve a biztonságos utódgondozáshoz) szükséges.

Ha kicsit előreugrunk az időben, azt látjuk, hogy a fiú gyermekeket az erő és az intelligencia értékei mentén szocializáljuk („Nézd milyen erős és okos!”), míg a lányoknál valójában a küllemükön van a hangsúly („Jaj de szép kislány vagy!”)... mindez nagyon kicsi kortól rögzül bennük.

A hozzáértők úgy tartják, történelmünk során semmi sem ártott többet a női önértékelésnek és testképnek, mint az, amit nagyon sok nő elkövet saját maga ellen, mikor minden nap odaáll a tükör elé, és elkezdi becsmérelni önmagát.

Önmagad szapulása a legkárosabb dolog, amit önbecsülésedre nézve tehetsz. Tested visszautasításával identitásodat és méltóságodat támadod meg. Ráadásul sok nő nem csak akkor gondol negatívan testére, mikor egyedül van, de csoportosan is előszeretettel becsmérli saját magát. Mikor odafordulsz legjobb barátnődhöz, és így panaszkodsz: „Nagyon ronda a fenekemen az a pár plusz kiló”, olyankor azt is közlöd, hogy „ha rajtad is vannak plusz kilók, akkor a te feneked is nagyon ronda képet mutat”, még ha ennek nem is vagy tudatában. Szóval önmagad leértékelni nem csupán személyes kérdés, ilyenkor mindig másokat is leértékelsz (ugyanez érvényes a szülő-gyermek viszonyra is).

Minderre nem megoldás az állandó fogyókúra! Bár ha leadsz pár kilót, ideiglenesen nőhet kicsit az önbizalmad, de az önbecsülés valójában nem ruhaméret függvénye, és épp ezért önmagában még az eredményes fogyókúra sem hat hosszútávon. Idővel megint csak elégedetlen leszel a testeddel. Csak akkor fogsz tetszeni magadnak, ha már jelenlegi tükörképedet is másként szemléled. 

Csak belülről indíthatsz el valódi és hosszú távú változást. Amint elfogadod, sőt, megszereted magad, mindez azonnal pozitív módon fog látszani a külsődön is. Ugyanis sokkal többet törődsz majd magaddal, szívesebben engedsz a kényeztetésnek (légyen az akár egy kellemes habfürdő, vagy kedvesed által felajánlott masszázs), szívesebben mozogsz, egészségesebben étkezel, esetleg könnyebben diétázol, és mindez természetesen ki fog hatni a testedre is.

Kapcsolódó cikkek:

• Diéta a forró szexért – szex a tökéletes idomokért
• Ne rágd a körmöd!
• Catherine-Zeta Jones szépségterápiája