A klasszikus fűző az idők során ugyan sokat változott, főként anyagösszetételében, de alakformáló jellegét a mai napig megőrizte, és talán nem véletlen, hogy nem csak női, hanem férfi változatban is készítik. Azért azt hozzátehetjük, hogy egy férfi egy fűzőben pont egy fokkal több, mint amit el lehet még fogadni, viszont egy nőt a fűző ellenállhatatlanná tesz, érdemes kipróbálni. Ha nem is a hétköznapokban, de alkalmi viseleteknél mindenképp.

A fűzőt századokra visszatekintő viselése kapcsán rengeteg kritika érte, és éri még ma is. Mindannyian ismerhetjük az ellene felhozott egészségkárosító hatások garmadát. Viszont emellett, ha józanul végiggondoljuk, rájövünk, hogy a túlzásba vitt alkalmazása az egyetlen, ami előbb-utóbb valóban problémákat okozhat a belső szervekben.

De ez nem csak a fűzővel van így, tiszta logikával felismerhetjük, hogy semminek sem tesz jót, ha agyonszorítják, -nyomják, vagy természetellenes helyzetbe hozzák nap mint nap. De ettől az extrém helyzettől eltekintve a fűző alkalmi viselése nem okoz gondot, és bár elsőre kényelmetlennek tűnhet, de hamar meg tudjuk szokni. A szépségért meg hát szokás szenvedni néha egy kicsit, és ez a fűző-üggyel sincs másképp.

Mindenesetre a 20. század elején a nők felszabadítási, és egyenjogúsítási mozgalmai rendre a fűzőt választották elsődleges szimbólumukká, amely alól – mint feleslegesen szoros kötelék alól - fel kell menteni a nőket. Tehát az emancipáció hatásos jelképként, a fűző eldobásán keresztül állt ki a nőkért. Elismerésünk érte. Hisz egy nő azért jó esetben valóban több, illetve többet kell, hogy jelentsen, mint egy klasszikus homokóra, és azt mégiscsak neki van joga eldönteni, hogy szeretne-e avagy nem szeretne minden nap az lenni.

Ugyanakkor az érem másik oldala, hogy a menyegzői ruha eme alap kelléke, segítheti az arát a helyes tartásban, formálja a csípőt, a derekat és a mellet, és mint ilyen, lássuk be, nem maradhat ki a nászéjszakai fehérnemű-készletből sem.

Típusát tekintve négy alapvető fazonról beszélünk. A derék-, a mell alatti-, a félmelles-, és a mellett eltakaró fűzőről. Mindegyik fazont hordhatjuk felsőruházatként, és fehérneműként is, természetesen a mellett takaró változatokat akár egyedüli felsőként is, nadrág, szoknya mellé. De a többi is nagyon nőies hatást vált ki egy felsőre, blúzra húzva. Anyagát és kivételét tekintve még mindig a klasszikus anyagok a favoritok (szatén, bársony, bőr, gobelin, szövet, selyem, brokát), de nyerők lehetnek igényes összeállítással a bőrutánzat, a farmer, a lakk, a latex, vagy a lurex anyagokból készültek is.

Ami majd minden klasszikus fűzőt jellemez, hogy elején egy merev záró-csatrésszel rendelkezik, és mára – a régi halcsontos kivitelt felváltva – jó néhány rozsdamentes acélmerevítővel éri el a kívánt alakformáló hatást. 

Ami a melleket illeti… E téren sem lehet panasz, hisz a félmelles-, és mellet takaró szabásformák kialakított kosárrésszel rendelkeznek, amely - a dekoratív push-up hatás mellett - kényelmet is biztosít. De a mell alatti változat is rendesen meg tudja emelni a kebleket. Ezért is ésszerű, főként az ujj és pánt nélküli menyasszonyi ruhák esetében is mérlegelni, hogy melltartó helyett nem tesszük-e jobban, ha a fűző kreatív megoldását választjuk. Hisz laposabb hasat, kerekebb csipő-derék vonalat, formásabb kebleket, és egyenes tartást érhetünk el vele.

A nászéjszakán pedig azon nyomban ki is próbálhatjuk mennyire rugalmas is ez a darab. Mindenesetre már önmagában az egy játék lesz, amíg lekerül rólunk, valahogyan. Egy kis játék egyébként sosem árt… Ugye?

Kapcsolódó cikkek:

• A történelem legemlékezetesebb sztáresküvői
• A piros ruhás nő
• Csodás alsószoknya-suhogás