De már másként zajlanak az éjszakák. Bár mostanában kezd dézsávűm lenni:-D

„Tényleg ezt akarod? Árvaházban nőttél fel, ez a helyzet nem igazán készített elő téged egy normális házas életre. Ez az, ami majd boldoggá tesz téged?” – kérdezte nevelőanyám. „Azt hiszem, igen” – feleltem. „A házasság egy nagyon fontos lépés”- próbálkozott tovább.

Tizenhét éves voltam, és a lány, akit el akartam venni, tizenhat. Megkérdeztem a nevelőanyámat, hogy segítene-e beszerezni a szükséges papírokat, és ha minden megvan, elvinné-e Juditot és engem a városba az anyakönyvvezetőhöz, hogy össze tudjunk házasodni. Órákig beszélt, de aztán beleegyezett.

A hivatalos dokumentumokkal zsebünkben egy szép őszi napon autóba is ültünk, és néhány óra múlva már házaspárként tértünk vissza a nevelőotthonba, ahol megkaptuk az egyik nemrég távozott nevelő lakrészét. Judit finom vacsorát főzött és evés után leültünk tévét nézni. Kb. tizenegy órakor újdonsült feleségem felállt és rám nézett. „Felteszem itt az ideje annak, hogy ágyba bújjunk.” – mondta és kikapcsolta a televíziót.

Én csak ültem ott, és bámultam őt.

Judittal körülbelül hat hónapja kezdtünk el járni. Mindig úriemberként viselkedtem, szexre sohasem került sor közöttünk, csak csókok és kézfogás. Az igazat megvallva egyébként is ez volt a legtöbb, amit azelőtt nővel műveltem.

Ő csak megfordult, és elsétált a hálószobáig, és becsukta maga mögött az ajtót. Én továbbra is a kanapén ültem, és hallottam, ahogy elkezd folyni a víz a fürdőszobában. „Mit kéne most tennem?”- tanakodtam magamban. Habár sosem feküdtem még le senkivel, azért voltak sejtéseim arról, hogy mi is zajlik a hálószobákban. Sokat hallottam szexről barátoktól, olyanoktól is, akik azt állították, már „csináltak ilyet”. No és tájékozódtam az iskolai wc falra szorgalmasan jegyzetelő diáktársaktól is. Azt viszont nem tudtam, hogyan kéne nekikezdenem a műveletnek. A nevelőotthonban, ahol éltem, nem volt szabad, még csak ránézni sem a lányokra.

Egyszer csak Judit kisétált hálóingjében a nappaliba. „Jössz az ágyba velem?” – kérdezte. Felemelkedtem a kanapéról, és követtem őt a hálószobába. Ő leült az ágy egyik szélére. „Mi a baj?” – kérdezte. „Semmi. Igazán semmi.” Odasétáltam a szekrényhez, kivettem egy tiszta pizsamát, és bementem a fürdőszobába.

Néztem magam a tükörben. „Mit fogsz most csinálni?” – kérdeztem halkan. Reszkettem a félelemtől. Megnyitottam a zuhanycsapot, és elhúztam a függönyt.

Egyszer csak kinyílt a fürdőszobaajtó. „Te vagy az?” – kérdeztem, miközben egy mosdószivaccsal próbáltam eltakarni magam. „Használnom kell a fürdőszobát” – mondta. Egy szót sem szóltam, csak hallgattam, ahogy használja a wc-t. Még sosem gondoltam bele, hogy a lányok is járnak wc-re. Tudtam, de valahogy mégsem gondoltam bele.

Miután elment, hosszú ideig csak álltam a zuhanyzóban, és engedtem a forró vizet a fejemre. „Robi, kijössz?” Tudtam, hogy közel az idő, és még soha életemben nem voltam ilyen rémült. Minden, amire gondolni tudtam, azok az árvaházi matrónák voltak, amint azt hajtogatják, hogy milyen perverzek vagyunk mi fiúk, amiért állandóan a lányokra gondolunk. „Édes istenem, miért csináltam ezt a házasságos dolgot?!” – motyogtam magamnak.

Megtörölköztem és felvettem a pizsamámat, majd lassan besétáltam a hálószobába és leültem az ágy szélére. Ránéztem Juditra, aki a takaró alatt feküdt. „Judit, én nagyon félek és nem tudom mit kell csinálni” – mondtam, és a nyomaték kedvéért még egy könnycsepp is kibuggyant a szememből. Ő megfogta a kezeimet. „Nézhetnénk tévét, csak ma éjjel?” – kérdeztem. És mi kimásztunk az ágyból, visszasétáltunk a nappaliba, és tévét néztünk egész éjszaka, egész addig, míg el nem aludtunk egymás karjaiban a díványon.