Csak annyit szeretnék hozzászólni, hogy én is hiszek a "szerelem előlátásra"-ban, párommal lassan négy éve vagyunk együtt, egy rossz szavunk nem volt eddig egymáshoz. Nálunk is a "véletlen" műve volt, hogy találkoztunk, de mindmáig egyikőnk sem bánja, hogy az egyszer nem lustálkodni volt kedvünk.

Nekem nem jön össze. Pedig nagyon szeretném. Gratulálok nektek, jó lenne elolvasni a történeteteket. Nem írod meg?

Én is hiszek a szerelem első látásra esetben hisz párommal már több mint 5 éve vagyunk együtt egyetlel egy kisebb vitával ami kb 5 perces volt! Nálunk is a véletlen műve volt az eset! Ő kezdeményezte a találkozott! Azóta is bolondulok érte és ha már reggel nem tudok neki munkába menet egy ölelést vagy egy csókot adni egész nap gyötör a bűntudat!

Én is hiszek a szerelem első látásra esetben hisz párommal már több mint 5 perce vagyunk együtt egyetlel egy kisebb vitával ami kb 5 perces volt! Ahogy jön úgy múlik.

Kedves Edit! Őszintén örül a szívem hogy végre egy ilyen történetet olvashatok! ugyanis én is ebben e helyzetben vagyok! az én történetem a következő. mindig is "álomvilágban" éltem. Ezt azért mondom, mert írok, regényeket és ahhoz tudj írni valamilyen szinten bele kell képzelned magad. Szóval, én már régen elképzeltem hogy hogyan szeretném megismerni a jövendőbelimet. De ezt soha senkinek sem mondtam el. Még nem is írtam le. Szóval, elmentem egyetemre 2010 szeptemberében azzal az érzettel hogy hátha itt találkozok vele. És nagy szám hogy elmentem egyetemre mert éppen Ausztráliába készültem. De életem legjobb döntése volt, hogy hallgattam barátnőmre és elmentem vele. Először a kollégiumba találkoztam Kerivel. És első alkalommal nem is beszéltünk. Rá kb két hétre felmentem a szobájukba, ugyanis csoporttársaimmal együtt lakik. El kezdtünk beszélgetni. Kiderült hogy mennyi közös van bennünk. Azután a nap folyamán még beszélgettünk egy közösségi oldalon. Rá is kérdezett hogy van e valakim. Meglepetten válaszoltam, hogy nincs. Úgy éreztem először, hogy nekem külföldön kell megtalálnom a másik felemet. Ezért írtam neki egy elég hosszú emailt amiben leírtam neki hogy én mit gondolok az igaz szerelemről....stb. és az üzenet végére odaírtam hogy szeretném ha csak barátok lennénk. Ezt ő félreértette és olyan szívhez szóló, annyira őszinte válaszlevelet küldött vissza, hogy mikor olvastam a sokktól, amit a levél okozott az asztalba vertem a fejem. Később még azon a napon mikor olvastam a levelet, elgondolkodtam hogy lehet hogy nem is kell külföldre mennem hogy megtaláljam az igazit mert mert lehet hogy megtaláltam. Másnap lejött a szobánkba. Barátnőm is ott volt az első 3 percben, aztán kiment a szobából és azt mondta hogy beszéljük meg a dolgot. Ketten maradtunk, Keri és én. Odajött, nem szólt semmit sem, én sem mondtam egy szót sem. Csak átölelt és vagy 10 percig úgy álltunk. Sohasem fogom elfelejteni szívének vad zakatolását és forró leheletének simogatását. Csak mi ketten voltunk. Akkor tudtam, hogy ez kell nekem. Ő kell nekem. És semmi pénzért nem fogom elengedni. Ettől a pillanattól kezdve a fellegekben jártam a gondolattól, hogy MEGTALÁLTAM. Hogy egymásra találtunk. Ismerősöktől már megkaptam (elég sokszor), hogy úgyse fog olyan sokáig tartani, a lilaköd elvakít és hogy nem látom reálisan a másik hibáit...stb. De meg kell cáfolnom ezeket a gondolatokat. Ugyanis egyszerűen hihetetlen hogy most lesz a 3 hónapos évfordulónk és 98%ban tudom hogy egy adott helyzetben mit fog mondani, hogyan reagál...stb. És én ezt már akkor tudtam, amikor először ölelt magához. Aznap este nem is tudtam aludni, egyfolytában azon zakatolt az agyam, hogy vajon tényleg ő az, vajon tényleg vele akarom leélni az életem, el tudnám képzelni hogy ő lesz a gyermekeim apja?!!!! És mindenre az volt a válasz hogy IGEN!!!! Másnap mondtam is neki. Ugyanúgy álltunk, mint előző nap. Lejött és átölelt! Akkor a fülébe súgtam, hogy ha egyszer megkéri a kezem akkor IGENt fogok mondani neki, és nem érdekel hogy mit mondanak a szülők vagy az ismerősök, barátok. És ez nagy dolog, mert első beszélgetésünk óta kicsivel több mint 48 óra telt el. És még mindig így gondolom, 3 hónap elteltével. Egyetlen kérése volt Kerinek, mikor lejött és még nem tudtam hogyan fogok dönteni kezdetben, hogy adjak neki egy esélyt. Csak egyetlen egy esélyt, hogy bizonyítani tudja hogy mennyire tud szeretni és törődni. Én adtam neki és NEM BÁNTAM MEG, és SOHA NEM IS FOGOM MEGBÁNNI!!!!!!!!!!!!! Boldog vagyunk és már az eljegyzésünket tervezzük illetve az esküvőt. És szívből örül a szívem hogy ezzel a helyzettel nem csak én vagyok egyedül! Mindenkinek sok sikert kívánok hogy megtalálja a másik felét. Egyik jó barátom azt mondta, hogy ő nem keresi, kutatja minden kő alatt az igazit, mert ő HISZ abban hogy AZ aki fent van az égben, tudja hogy kinek mire van szüksége és a megfelelő időben úgy tudja intézni a dolgokat hogy egymásra találjanak. Én is hittem ebben és megtaláltam az igazit!!!!! Forever 'n' After!!!! U.i.: Soha ne mondjatok le az Igaz Szerelemről és az Igaziról, mert igenis LÉTEZIK. Mindkettő!!!!

Teljesen igazad van. Én tudom, h létezik szerelem első látásra, mind a két fél irányába, velem is ez történt, épp egy végkimerülésig elcsépelt kapcsolatban voltam, amikor megláttam őt, aki már észrevett engem, egy esküvőn, elkérte a számom, de én nem akartam megadni,mivel magam mentem az esküvőre, de ott volt, h együtt vagyok valakivel, ő megszerezte, addigra én rendeztem a dolgaimat, persze reménykedve, h felhív, két hét telefonálgatás után összejöttünk, és már 7 hónapja a világon a legboldogabb ember vagyok, őszre eljegyzést tervezünk:) Én melletted állok! Legyetek nagyon boldogok!